A hepaticus encephalopathia súlyos májbántalom következtében kialakuló központi idegrendszeri anyagcserezavar. Kialakulása összetett folyamat, amelyben a béleredetű nitrogénvegyületeknek, különösen az ammónia felhalmozódásnak van kitüntetett szerepe. Kezelése a kiváltó tényezők kiiktatását, a fehérjefogyasztás mérséklését, valamint az ammóniaszint csökkentését jelenti. Elsőként a nem felszívódó diszacharidokat, a laktulózt használják. Újabban megkérdőjelezik hatékonyságukat, és mellékhatásaik is nehezítik alkalmazásukat. Az antibiotikumok közül a kevésbé költséges neomycin és a metronidazol alkalmazásakor súlyos mellékhatások jelenhetnek meg. A rifaximin ígéretes új lehetőség, hatékony, jól alkalmazható, kevesebb nem kívánt hatással, de költséges. Az egyéb gyógyszeres kezelések (elágazó szénláncú aminosavak, ornitin-aszpartát, cink, Na-benzoét, benzodiazepin-antagonisták, dopaminreceptor-agonisták) az első két vonalban alkalmazott készítmények intoleranciája vagy hatástalansága esetén jönnek szóba, pontos megítélésükre további vizsgálatok szükségesek.