Főbb tézisek: 1. Az arcfájdalom ritka tünet, és szinte mindig (a tartós idiopathiás arcfájdalmat kivéve) patológiaianatómiai alapja van. A leggyakoribb és klinikailag legjobban ismert arcfájdalom, a trigeminus neuralgia prevalenciája körülbelül 0,15 ezrelék. 2. A trigeminus neuralgia kezelésében a gyógyszeres terápia áll az első helyen. A carbamazepin az elsőként választandó szer. A gabapentin és a pregabalin elsősorban az idősebb, multimorbid betegek kezelésében használatos. 3. Ha az intubációs narkózis nem ellenjavallt, akkor az idiopathiás trigeminus neuralgia kezelésében az elsőként választandó műtéti eljárás a Janetta-féle mikrovaszkuláris dekompresszió. Az egyéb esetekben, illetve tüneteket okozó demielinizációs betegségben perkután vagy radiosebészeti eljárások jönnek szóba. 4. A glossopharyngeus neuralgia és az occipitalis neuralgia ritka kórkép. A szinte teljesen terápiarezisztens SUNCT szindróma ritkán merül fel a trigeminus neuralgia differenciáldiagnosztikájában. 5. A tartós idiopathiás arcfájdalmat (korábbi nevén atípusos arcfájdalom) tapasztalataink szerint elhanyagolják a differenciáldiagnosztika során. A diagnózist csak fül-orr-gégészeti, állcsontsebészeti, fogászati és neurológiai vizsgálat után lehet felállítani. A betegség jelentősen különbözik a trigeminus neuralgiától. Kezelésére elsődlegesen a triciklikus antidepresszívumokat ajánlják.