Főbb tézisek: 1. A krónikus (várhatóan 3 hónap alatt nem gyógyuló) sebek állapota hirtelen rosszabbodhat: fertőzés és necrosis alakulhat ki. A phlegmonét különösen kritikus állapotnak kell tekintenünk: kivizsgálásával és kezelésével nem késlekedhetünk. 2. Az egyszerű neurológiai vizsgálat mellett fontos az erek vizsgálata (színkódolt duplex ultrahangvizsgálat, Doppler-ultrahangvizsgálat, digitális szubtrakciós angiográfia). Az álló helyzetben készített hagyományos röntgenfelvétel minden esetben javallott. 3. A debridement végezhető sebészi beavatkozással, enzimes vagy biológiai módszerrel. Szigorúan kerülnünk kell a krónikus ischaemiás sebek statikus nyomásterhelését. A vénás fekély kivétel ez alól. 4. A kötszert egyénileg választjuk ki, a sebgyógyulás stádiuma, a váladék mennyisége, az esetleges fertőzés jelei és a költséghatékonyság szempontjai alapján. A környező szövetek gyulladásos reakciójával kísért fertőzött sebeket fertőtlenítenünk kell. Helyileg ne alkalmazzunk antibiotikumot. 5. Az ulcus cruris venosum kompressziós kezelés mellett az esetek 70%-ában 3 hónapon belül gyógyul. Az artériás keringési zavar behatárolja a kompressziós terápia alkalmazási területét. A kompreszsziós terápia abszolút ellenjavallata a nem rekonstruálható perifériás artériás obliteratív érbetegség. 6. Késlekedés nélkül indikáljuk a revaszkularizálást, ha artériás keringési zavar talaján nem gyógyuló lábsérülés alakult ki, vagy ha amputáció válhat szükségessé. Revaszkularizálás után jó a sebgyógyulás prognózisa, de a kritikus végtag-ischaemia csökkenti a várható élettartamot. 7. A sebfertőzést a klinikai kép alapján ismerjük fel, és széles spektrumú antibiotikummal, intravénásan kezeljük. A terápiás ajánlások a láb állapotának súlyosságához igazodnak (Wagner- Armstrong-klasszifikáció). 8. Diabetesben a megelőzésnek kiemelkedő jelentősége van. Rendszeresen ellenőriznünk kell a láb állapotát.