Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=79294
MOB:2007/4
Szerzők:Jermendy György
Tárgyszavak:DIABETES MELLITUS, NEM INZULINDEPENDENS; INZULIN
Folyóirat:Orvostovábbképző Szemle - 2007. 14. évf. 12. sz.
[https://www.otszonline.hu/kiadvany.php?paperId=21]


  4-T / Jermendy György
  Bibliogr.: p. 91. - Abstr. hun.
  In: Orvostovábbképző Szemle. - ISSN 1218-2583. - 2007. 14. évf. 12. sz., p. 87-91. : ill.


A 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek kezdő inzulinterápiája hosszú éveken keresztül az esti órákban (lefekvéskor) alkalmazott NPH-inzulin volt. Az inzulin-analógok megjelenésével azonban rögtön előtérbe került, hogy a megtartott orális kezelés mellett alkalmazott inzulinanalógok milyen további előnyökkel járnak. A 4-T vizsgálat (Treating to Target in Type 2 Diabetes) három (bazális, prandiális, bifázisos) inzulinanalóg közvetlen összehasonlítását tűzte ki célul olyan 2-es típusú cukorbetegek körében, akik metformin és szulfonilurea adása mellett nem voltak jó anyagcsere-egyensúlyban, s így indokolt volt a terápiás algoritmusban további lépést tenni. A 3 évre tervezett vizsgálat első évének végén megállapítható, hogy a három különböző inzulinanalóggal folytatott kezelés a kiindulási helyzethez viszonyítva számottevő HbA1C-csökkenést eredményezett. A helyzet azonban nem túl biztató, ha azt tekintjük, hogy ezzel a kezelési rendszerrel csak az esetek kis hányadában lehetett elérni a ma megkívánt kezelési célértéket (HbA1C<6,5%).