A molekuláris genetika eljárások, bioinformatikai módszerek és transzgenikus technológia fejlődése és robbanásszerűen terjedő alkalmazása számtalan adattal és megfigyeléssel bővítette az immunrendszert alkotó sejtekre vonatkozó molekuláris szintű ismereteinket. Ez az új tudás elsősorban az immunrendszerhez tartozó strukturált nyirokszövetek haemopoeticus eredetű komponenseire vonatkozik. A nyirokszövetek nem haemopoeticus mesenchymális sejtes alapállományát érintő vizsgálatok ugyanakkor a legutóbbi időkig ezektől messze elmaradtak. A közelmúltban elvégzett kísérletek eredményei alapján viszont ezen szekunder nyirokszöveti sejtelemeknek az embrionális korban lezajló szövetépülés során történő szöveti és funkcionális differenciálódása szintén meghatározónak bizonyult az egyén különböző immunválasz-formáiban megnyilvánuló immunológia kompetenciájának elérésében. Az embriológiai vizsgálatok az eddig viszonylag kevéssé vizsgált stroma alapállományi szövetalkotók eredetét és fejlődési útvonalait, a limfoid sejtekkel való kölcsönhatásuk molekuláris összetevőit, az egyes limfoid-stromális mikroegységek anatómia helyeit és ott a két szövetalkotó partner között fellépő interakciók sorrendjét írták le. A fenti folyamatok megismerésének nyilvánvaló elméleti jelentősége mellett ugyanakkor világossá vált azok hasonlósága bizonyos gyulladásos immunpatogenezisű kórképek kialakulásához is, melyek jellemző kórtani összetevője a károsodott szövetben "harmadlagos" nyirokszövet kialakulása. A haemopoeticus sejtek szöveti mikrokörnyezetüktől való függésének pontosabb megismerése a krónikus gyulladások oki terápiájának hatékonyabbá tételéhez nyújthat lehetőséget. Az összefoglaló célja ezeknek a fejlődéstani eseményeknek a bemutatása, melyek alapján az immunrendszer működésének pontosabb értelmezésében a szöveti alapállomány fejlődése és működési dinamikája legalább olyan fontos összetevőnek tűnik, mint az eddig elsősorban limfoid sejtekre mint diagnosztikus és terápiás célpontokra korlátozódó klinika értékelés. Ezek részletesebb megismerése a nyirokszöveti alapállomány szerepének értékelése révén esetleg az ilyen immunpatogenezisű kórképek hatékonyabb kezelésének igényét és lehetőségét is felvetheti.