A Parkinson-kór tünetileg a legjobban kezelhető neurológiai eredetű mozgászavar. Ennek megfelelően a széles gyógyszeres és eszközös repertoár segítségével - a jellegzetes motoros és nem motoros eltérések csökkentése révén - legtöbbször jól javítható a betegek mindennapi aktivitása és életminősége. Ugyanakkor a rendelkezésre álló monoamino-oxidáz-gátlók, dopaminagonisták, levodopakészítmények (beleértve a standard, diszpergálódó, elhúzódó felszívódású és katekol-O-metil-transzferáz-gátlókkal kiegészített formulákat), az amantadin és az antikolinerg szerek mono- vagy kombinációs terápiában való alkalmazása (főleg, ha hozzávesszük a nem motoros tünetek kezelésének speciális szempontjait is) sokszor kihívás elé állítja még a mozgászavarok ellátásában jártas neurológust is. Jelen összefoglaló közlemény ebben próbál irányt mutatni, rövid leírást adva az eszközös terápiák lehetőségéről is.