Jelen tanulmány Mohács mezőváros 1869-es népszámlálási felvételi íveinek individuális adatai alapján mutatja be a korabeli háztartások szerkezetét és az együttélési formákat alakító tényezőket. Az elemzés hangsúlyosan a háztartásszerkezet foglalkozási-társadalmi differenciáinak elemzésére vállalkozik. Az együttélési formák szerkezetének rekonstrukciója a Peter Laslett-féle tipológián alapul. A családok dinamikáját a Lutz Berkner-féle szintetikus kohorsz módszert alkalmazva és társadalmi csoportok szerint differenciálva mutatjuk be. A vizsgált településen és időpontban a nukleáris együttélési formák domináltak. A családciklusok szerinti elemzés ugyanakkor azt mutatja, hogy a foglalkozási szerkezet jelentős hatást gyakorolt az együttélési formák kialakítására, hiszen a társadalmi, gazdasági, kulturális alapegységként funkcionáló háztartások arra törekedtek, hogy működésük minél hatékonyabb legyen, amit a különböző gazdasági ágakban dolgozók eltérő módon értek el. Több generáció együttélése leginkább a földműves családokat jellemezte, hiszen a háztartás munkaszervezete minél nagyobb arányú munkaerőt követelt. Ezt szolgák alkalmazása helyett a családtagok együttélésével, többcsaládos háztartásrendszerek kialakításával biztosították. A földműves csoporttal némiképp szembeállítható az iparosokra és kereskedőkre jellemző kiscsaládos háztartásmodell, ahol a családtagok mellett nagy számban találhatunk a szakmát elsajátító segédeket és tanoncokat, akik a mester háztartásának népét adták, annak munkaerejét növelték.