Az áttétes lágyszöveti szarkómák kezelésének alapkövét továbbra is a citotoxikus kemoterápia jelenti, ifosfamiddal vagy dacarbazinnal kombinációban adott doxorubicin, vagy docetaxellel kombinációban adott gemcitabin formájában. A hatékony terápiás terv kialakításához elengedhetetlen a célorientált megközelítés, amely magába foglalja a szövettan, a teljesítménystátus, a daganat helyeinek, a páciens céljainak és a kezelés célkitűzésének alapos átgondolását. Rendelkezésre állnak egy hatóanyagot tartalmazó és kombinációs kemoterápiás protokollok, amelyek közül gondosan kell kiválasztani a klinikai helyzethez és a beteg céljaihoz legjobban illőt. Mindenképpen gondolni kell a szisztémás kezelésre a kiújulás nagy valószínűségével járó lokalizált lágyszöveti szarkómában szenvedő betegeknél. Ha sikerül hatékonnyá tenni a neoadjuváns kezelést, az segíthet elkerülni a felesleges kezeléssel összefüggő toxicitást a rossz választ mutató betegeknél, és maximalizálni a kiújulásmentes túlélést azoknál, akik kiemelkedő választ mutatnak a terápiára.