Célkitűzés: Az alacsony molekulatömegű heparin (LMWH) kezelés során az érvényes ajánlások alapján általában nem szükséges a pontos hatóanyagszint meghatározása. Bizonyos esetekben azonban szükséges. A szülészeti gyakorlatban ilyen lehet a tromboembólia, extrém magas/alacsony testtömeg index (BMI), kombinált trombofíliában szenvedő várandósok, öninjekciózásánál a rossz compliance stb. A kezelés hatásosságának mérését a plazmából történő anti-Xa aktivitás meghatározása teszi lehetővé. Anyag és módszer: Vérminták a Markusovszky Kórházban 2009 áprilisától 2014 augusztusáig 46 gondozott várandósoktól származtak. A plazmában kötött állapotban található heparint felszabadították, többlépcsős folyamat után chromogén szubsztráttal reagáltatták, mely színreakcióhoz vezet. Spektrofotometriás mérés, majd kalibrációs görbe segítségével meghatározható a rendszerben jelen lévő heparin mennyisége. Eredmények: A vizsgálat 46 anyából tizenkettő magas vagy igen magas kockázatú volt (extrém BMI, és/vagy trombofiliában szenvedő vagy trombózison/embólián átesett várandós). A heparin szinteket 0,40 és 1,25 IU/ml között találták. Amennyiben a heparin szint az irodalomban javasolt (0,5-1,0 IU/ml) alatti vagy feletti volt, a LMWH dózisának változtatására került sor. A vizsgált 12 igen nagy kockázatú betegből hat esetben vált szükségessé az LMWH adagolásának változtatására. A monitorozási technika segítségével jóval pontosabbá vált a megfelelő véralvadási státusz kialakítása. Sem a várandósságban, sem a gyermekágyban nem tapasztaltak véralvadási zavarral kapcsolatos patológiát.