Célkitűzés: Állatkísérletes modellben a policisztás ovárium szindróma kialakulásának, korai, kezdeti eltéréseinek vizsgálata vénákon, továbbá a D-vitaminkezelés ezen elváltozásokra kifejtett hatásának tanulmányozása. Anyag és módszer: 3-4 hetes kortól 10 héten át dihidrotesztoszteronnal (DHT-csoport: pellet 83 ug/die), DHT-val és D-vitaminnal kezelt (DHT+D3-csoport, D3: 120 ng/100g/hét), valamint kontroll Wistar patkányok vena saphenáit vizsgáltuk izolált szervfürdőben: nyomáslépcsők során a külső és belső érátmérőket rögzítettük normál Krebs-Ringer oldatban, noradrenalinos kontrakciót követően és Ca2+-mentes oldatban. Ugyanezen vénák szövettani metszetein immunhisztokémiai jelölés révén vizsgáltuk az intima és media eNOS és COX-2 expresszióját, illetve rezorcin-fukszin festést követően a media elasztikus denzitását. Eredmények: A külső vénaátmérő Ca2+-mentes oldatban szignifikánsan nagyobb volt a DHT-kezelt, mint a másik két csoportban (DHT vs. DHT+D3: p<0,05). Falvastagság tekintetében a három csoport között szignifikáns különbséget tapasztaltunk: a D-vitaminos erek voltak a legvastagabbak. A tangencionális stressz nem mutatott szignifikáns különbséget nyugalmi tónusban, presszorhatásra azonban szignifikánsan alacsonyabb volt a DHT- és DHT+D3- csoportban, mint a kontrollban (p<0,05). Az elasztikus modulus Ca2+-mentes oldatban a DHT+D3-csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt a másik két csoportban tapasztaltaknál (p4,001). A DHT-csoport ereinek disztenzibilitása szignifikánsan nagyobb volt, mint a másik két csoporté (DHT vs. Kontroll: p<0,005, DHT vs. DHT+D3: p<0,001). A COX-2 immunhisztokémiai jelölése során az endotélben, illetve a media elasztikus denzitásának tekintetében szignifikáns csökkenést tapasztaltunk a DHT-csoportban a kontrollhoz képest, melyek D- vitaminkezelés hatására teljes regenerációt mutattak (p<0,05, illetve p<0,005). Az eNOS expressziót illetően a három csoport között nem volt szignifikáns a különbség. Következtetések: Az általunk alkalmazott 70 napos DHT-kezelés során vérnyomás-különbséget nem tapasztaltunk a vizsgált csoportok között, ugyanakkor e kezelést hosszabb ideig alkalmazva (90 nap) a jellemző anyagcsere-eltérések mellett hipertóniát is észlelhetünk. A még normotenzív állatokon tapasztalt, vénafunkciót és morfológiát is érintő különbségek már prehipertenzív elváltozásoknak tekinthetők. A D-vitaminnal kezelt csoportban tapasztalható szignifikáns javulás mind a vénák morfológiájában, mint biomechanikai tulajdonságaiban a hipertónia kialakulása ellen hat. Mindezek alapján a D-vitaminkezelés a PCOS-hez társuló szív-érrendszeri szövődmények kockázatának csökkentésére is hatékony adjuváns terápia lehet.