Az elektrokonvulzív terápia (ECT) pszichofarmakoterápiával kombinált alkalmazására általában a farmakoterápiára rezisztens, szkizofrénia vagy súlyos affektív betegség tüneteit mutató betegeknél kerül sor. Ezekben az esetekben a kezelőorvosnak gondosan mérlegelnie kell az ECT kezelés megkezdése előtt a pszichofarmakológiai kezelés és az ECT kezelés várható interakcióját a kedvezőtlen hatások elkerülése érdekében. A mérlegelés szempontjai: a párhuzamos pszichofarmakológiai kezelésnek a görcstevékenységre kifejtett hatása, a kedvezőtlen mellékhatások lehetőség szerinti elkerülése, végül nem közömbös az sem, hogy a párhuzamosan folytatott farmakológiai kezelés milyen módon befolyásolja az ECT kezelés hatékonyságát és viszont. A szerzők ezen szempontok alapján áttekintik a benzodiazepinek, a hangulatstabilizálók, az antidepresszívumok és az antipszichotikumok akut ECT kezeléssel kombinált alkalmazásáról szóló irodalmat, majd ajánlásokat fogalmaznak meg a mindennapi klinikai gyakorlat számára a kombinált kezelés alkalmazására vonatkozóan.