Tanulmányunkban egy komplex művészetterápiás módszer alkalmazását írjuk le, amelyet elsősorban csoportosan alkalmazunk klinikai munkánk során. A módszert elméleti és gyakorlati szinten is demonstráltuk 2008. májusában, a Pszichoterápia IV. konferenciáján. A módszert eredetileg a coping stratégiák diagnosztizálására fejlesztették ki, majd a színházterápia egyik diagnosztikai elemévé nőtte ki magát, melynek alkalmazhatósága széles körben eredményes. Alkalmazható csoportban, de egyénileg is, terápiásan és a diagnosztikában egyaránt. Használják gyermekonkológiában, személyiségzavarok diagnosztikájában, PTSD és bántalmazások esetén, valamint az ápolók képzésében, kiválasztásában egyaránt. A gyakorlati alkalmazás során a klienst megkérjük, hogy találjon ki egy - a hétköznapoktól elrugaszkodott - történetet, majd rajzolja le kapott instrukciók szerint, hat lépésben. A sztori vizuális megformálása után a történetet meg is jelenítjük. A gyermekpszichiátriai alkalmazása során saját igényeinkhez, munkamódunkhoz alakítottuk a módszert, melyet nyitott csoport keretében heti rendszerességgel vezetünk osztályos munkánk során.